ahol a madár se jár

Sziget-Feeling avagy címszavakban az idei buliról


Szerda

Na végre, megint Sziget. Találka Sámánnal és Pumuklival a Népstadnál. Hát persze, hogy késnek. Pedig én már nagyon söröznék. Sebaj, kibírjuk. Zötyögés a villamoson, HÉV-en. Megérkezés. Végre. Már csak a jegyért kell sorbanállni. Tűz a nap, de már van sörünk. Halad a sor is. És befut Norbika 2 liter sörrel, egy kis Unicummal és 1 Szöszivel. Megvan a jegy, irány be. Már gyanúsan vigyorgunk. Azért az első kocsmánál egy kör pálinka/sör rendel. Majd irány a pöttyöző. Még nincs semmijük. Na majd holnap. Megkeressük a kint dolgozó Husit. Döbbenet, kicsit kiszőrösödött. Akkor állítsuk fel Szöszi sátrát. Már nagyon lelkesek vagyunk, mert a csajnál lévő VBK is megivódott. Kész a sátor. Méterekre innen van egy kocsma, épp jókor, már kezdtünk szomjazni. Norci pisálna, de messze a Toi-Toi. Nagyjából eltakarjuk, oldalba küldi a pultot. Tovább bóklászunk. Hopp, mégegy kocsma. Igyunk Jagermeistert.Norbikának nem ízlik. A pultra támaszkodva rókázik. Részeg németek fényképezkednek vele. Büszkék rá, hisz még csak délután 5 lehet. Valahol találunk egy cserkésztábort, favárral. Megrohanjuk.
Cserkészék paráznak. Pumit lebeszélem az épület lebontásáról. Norci felrombol a toronyba. Ha már ott van, nyakamba önti a nála lévő boroskólát. Ennek nem örülök.Lefelé jövet esik. Cserkészek aggódnak, de csalánba nem üt a csonttörés. Fájdalomcsillapító gyanánt ráborítom maradék piámat. Újabb kocsma. Derékig boroskólásan próbálkozunk a pultoscsajoknál. Sikertelenül. Leülünk egy csomó pia közé. Még világos van. Pumukli éppen interjút ad egy rádiónak, mi pedig valami tévés fazonnal egyeztetünk, mikor tudna riportot készíteni velünk. Innen elvergődünk a kajasorra. Nem egyszerű, már nagyon ittasak vagyunk. Eszünk. Norbika épp a szakács verdájának csomagtartóján. Gyorsan el is zavarják. Befut Balu, Gabi, Fazi. Fazi Szöszivel elindul máshova. Balu örül nekünk, Gabi kevésbé. Tovább a Jazz-színpadhoz, Sárik fellépésére. Ott lepunnyadunk. Aztán megunjuk, kimegyünk inni. Összefutunk Lukréciával. Kicsit borzoljuk az idegeit. Menni kell Moby Dickre. Valami csoda folytán Sámánnal kettesben odatalálunk. Kicsit tombolunk. Kicsit kijózanodunk. Ennek is vége. Pumi, Szöszi, Fazi még megvannak. Kitérőkkel vagy anélkül, nem tudom, de eljutunk a Táncdalfesztivál-sátorba. Itt a változatosság kedvéért tovább iszunk. És rosszalkodunk. Megosztozunk Szöszi napszemüvegének darabjain. Hajnaltájt átköltözünk a Dreher-bícsre. Állítólag. Lassan világosodik. Hazaindulunk Pumival és Sámánnal. Oda is érünk. Lassan, de bizonytalanul.

Csütörtök

Hasamra süt a nap. Lefekszem az ágy mellé. Ott nem. Fölkelek. Fáj a fejem. Kajálok. Nem vagyok túl jól. Telefon Sámánnak. Ő még rosszabbul. Nem jön. Én megyek. Mégiscsak Sziget. Félúton megbánom. De most már végig kell csinálni. Kiérek. Nem esik jól a sör. Fazi, Amy, Szöszi kint vannak. Nézzük a karaoke-t. Később megjön Balu és Norbika. Vagyunk kicsit Hammernél, kicsit Táncdalfesztiválnál, de nem az igazi. Hajnalban lelépek, inkább majd holnap.

Péntek

Frissen ébredek. Irány Sámán. Megvan a sátor, akkor most már menthetetlenül kiköltözöm. Közben jelentkezik a filmesünk. Sámán nem tud semmiről, de azért értelmesen válaszolgat. Megyünk. Ott vagyunk. Sátrat verünk. Találka a többiekkel a karaoke-nál.Itt kicsit műélvezünk. Aztán át a Hammerhez, Zorall-ra. Tök jó. Majd beülünk a honvédségnél valami kocsmába. Arra ballag egy páncélos lovag. Már meg se lepődünk. Megjön Gabi. Nem sokkal később Gabi és Sámán két különböző irányba távoznak. Nézünk. Ezek már megint? Igen. Kár. De a buli megy tovább. És mi is. Aztán visszatérünk. Hammer környékén iszunk Baluval és a Prosectura egyik tagjával. Előtte mi volt, nem tudom. Utána már megint Táncdalfesztivál. Most már táncolunk is. Reggelig. Melegem van bent. Magamra borítok egy üveg ásványvizet. Nem kellett volna, nyakamban lógott a telefon. Sebaj. Reggel próbálok kijutni a sátorból. Kicsit nehezen megy, pedig már világosodik. De csak sikerül. Megtalálom a sátramat is. Bedőlök.

Szombat

10-kor ébredek. Tűz a nap a sátorra. Átcuccolok a másik elé, ott még árnyék van. Lassan felébred Szöszi is. Bevesszük a reggeli fájdalomcsillapítót. Elballagunk reggelizni. Hamár akkor sört is veszünk. Idő van, menni kell Benedekre. A felénél befut Sámán. Furcsán vigyorog. Talán a bejáratnál elfogyasztott 5 mézes barack miatt. Aztán a riporter is megjelenik. Kissé megilletődünk, kamera, mikrofon. De sikerül komolyra venni a figurát. Norbika még időben érkezik, neki is jut néhány kérdés. Találka Sámán nővérével, Fazival, később Baluval, Amyvel .Kicsit elázunk.Kívül-belül. Megnézzük az In-Flames-t. Majd Hammer, Amorphis miatt. Néhányan bemennek. Néhányan kint iszunk. Elég jó hatásfokkal. Majd szokás szerint Táncdalfesztivál. Valami zene szól. Nekünk nem tetszik. Éneklünk magunknak. Nehezen jönnek elő a szövegek .De azért sikerünk van. Aztán tánc. Reggelig. Botorkálás a sátor felé. Már nincs hangom. De azért még kiabálok. Ne aludjatok, szigetlakók. Szembejövő borosüveget nyom a számba. Addig se kiabál-mondja. Még beülünk a kocsmába. Picit iszunk.Aztán alvás. Bevetődök Amyék sátrába. Valami nyomja a derekam. Kihajítom. Még mindig. Azt is. Rövid dobálózás után észbekapok. Visszarámolok. Megtalálom a sátram. Kóma.

Vasárnap

Sátramra süt a nap. Kikecmergek. Fazit és Amyt kísérem a budihoz. Nekem nem kell. Vissza. Sátor előtt árnyék. Fekvés. Eszmélés. Reggeli fájdalomcsillapító. Majd reggeli. Furcsán érzem magam. Nehezen jutok szóhoz. Punnyadunk. Aztán Szösziéket kísérem kosárlabdázni. Majd Hammer. Elfáradok, alszom. Csajok el, én maradok. Felébredek, fázom. Vissza a sátorhoz, pulóver elő. Nincs telefonom. Nagyszínpad és Hammer között ingázok. Megunom. Be a sátorba aludni. Hálózsákom Szösziéknél bezárva. Vacogok. Végre előkerül a csaj. Megkapom a zsákom. Alszunk.

Hétfő

Kicsit jobban vagyok. Már ízlik a sör. Szöszivel bóklászunk, teszünk-veszünk. Aztán irány a bejárat Amy elé. Helyette Sámán és Pumukli érkezik. Kicsit csúnyábbak, de hoztak nekem pénzt. Megyünk inni. Hostess-lányoktól szerzünk jenga-t. Kipróbáljuk. Tetszik. Pár órát elvagyunk vele. Hülyének néznek, de megszoktuk. Este megyünk Méhek-re. Még mindig nem normálisak. Aztán Hammer, mindenféle koncertek. Stressz is. Kicsit későn, de megvárjuk. Legalább 30-an.Elég is ennyi aznapra. Négyesben alszunk a sátramban. Inkább szűkös, mint romantikus.

Kedd

Nehezen kelünk. Sok ez az egy hét. Elballagunk reggelizni. Utána sokáig punnyadunk. Később kicsit jenga-zunk egy kocsmában. Szolid sörözés, kis koncertnézegetés, de már lankadunk. Korán bealszunk. Korán is kelünk.Sátorbontás, pakolás. Indulás haza.

„A gyalogsági őrmester magányos ivó volt, sarkosan gondolkodott, nem hitt a higításban, és nem pazarolta a pénzét díszes csomagolásra. Minden pénzét arra költötte, hogy megvesztegessen egy tiszti orvost, hogy két ballon 99,5%-os tiszta gabonaalkoholt szerezzen, egy hordó glukózt és sóoldatot, egy injekcióstűt meg egy gumicsövet. Az etil-glukóz-só keveréket a ballonban felakasztotta az ágya fölé, a csövet belevezette a tűbe, a tűt pedig a karjába szúrta és ráragasztotta, mint egy intravénás fúziót. Most mozdulatlanul feküdt, jól tápláltan és folyamatosan merev részegen; és ha az adagolást meg nem zavarják, részeg is marad két és fél évig."

...Napfénynél konstatáltuk, hogy egy asztal és két pad valahogy lekerült a szakadékba. Tanakodni kezdtünk, vajon mi voltunk e ennyire duhajok (az aggodalmaskodók megnyugtatására közlöm, késõbb kiderült az ártatlanságunk). Mert ha igen, akkor az egész társaság komoly amnéziával küzd. Erre magyarázatképpen kitaláltuk, hogy biztosan elrabolt a tegnap látott UFO. Merthogy megérkezésünkkor felfedeztünk egy rovarszerû, óriási csápokkal rendelkezõ dolgot, ami nem lehetett más, csak valami idegen lény. Szerencsére ekkor befutott a vendéglõ egyfős személyzete, és kedves érdeklődésünkre közölte, szombat van. Ami csak félig volt megnyugtató, mert mi van ha egy egész hétig vizsgálgattak minket? Ezt a feszültséget csak egy kis munkával lehet levezetni, tehát beindítottuk a padmentő akciót. Két hős alpinistánk, Balu és Józsika leereszkedtek a mélybe, és ráerősítették a mentőkötéllé avanzsált vontatómadzagot a bajbajutottakra, mi pedig egyesült erővel néztük, ahogy Pumi kihúzza őket a csávából. Kissé el is fáradtunk, így felvonultunk csendespihenőzni. Na, ebből aztán érdekes dolgok sültek ki. Valahogy szóba kerültek a különböző jármûvek, és Zaphod ecsetelni kezdte, milyen jó lenne építeni egy kis lánctalpast. Innen eljutottunk a vizállósághoz, majd jöttek a tengeralattjárók, és Shaman hülye megjegyzése, miszerint a Marianna-árokban nem süllyednek el teljesen a hajók. Na, ez indította a lavinát. Mert ugye be kéne bizonyítani, hogy nincs igaza, de a víznyomást ilyen mélységben nem nagyon bírja semmi, tehát nehéz megnézni. Elméletileg jó a dolog, hiszen a hidrosztatikus nyomás fenntarthatja, de akkor minnél mélyebb a víz egy hajó alatt, annál nehezebb elsüllyeszteni, hiszen nagyobb víznyomást kell legyőzni. De ha lefagyasztjuk a tenger vizét, akkor a jégben pontosan lemérhetjük, meddig is süllyedt a hajó. Ezekután zseniális tervek születtek a Föld vízkészletének megfagyasztására, minek eredményeképpen a Titanicot is elő tudjuk szedni, hiszen csak kiemeljük a jégtömböt, és lekaparjuk az aljáról...

A hét mesterlövész:

Végy hét különféle tömény italt és tölts ki belőlük ízlés szerint 2-5 centet. Állítsd őket sorba alkoholtartalom alapján. Végy egy nagy levegőt, és hajtsd fel az elsőt, majd legfeljebb egypercnyi várakozás után a következőt, és a következőt, míg a sor végére nem érsz. Majd türelmesen várd a hatást. Ismert változatai még A nyolcadik utas a halál, Piszkos tizenkettő, A 13. harcos.

a szerző természetesen semmiféle felelősséget nem vállal a tesztelők és környezetük által elszenvedett károkért

-Igaz, hogy a kenyér mindig a vajas felével lefelé esik a földre?

-Állitólag igen.

-A macskák pedig mindig talpra esnek?

-Legalábbis ez él a köztudatban.

-Tehát ha egy macska hátára ráerősítünk egy szelet kenyeret a vajas felével felfelé, és feldobjuk, lebegni fog?

-Mivel egyszerre mindkét felére nem érkezhet le, logikusnak tűnik a feltételezés.

És így született meg az antigravitáció.

Az asszony nem ember, a sör nem alkohol, a medve nem játék!

"Mikor az első élőlény öntudatra ébredt, ott várakoztam. Mikor az utolsó is eltávozik, a munkám végetér. Felteszem a székeket az asztalokra, lekapcsolom a villanyt, és távozáskor bezárom magam mögött az univerzumot."